A magnéziumanód a vízzel teli tartályban áldozati elektródaként dolgozik. Mivel a magnézium könnyebben oxidálódik, mint a tartály acélja, a korrózió ezt a rudat eszi, nem a zománcozott falat vagy a hegesztési varratokat. Közben a rúd folyamatosan vékonyodik, míg végül csak a menetes csonk és egy vékony maradvány marad belőle.
A 16 mm-es átmérő a karcsúbb anódok közé tartozik, a rúd 210 mm hosszú, a menetes vége M4 × 10 mm-es. Kiszerelés után a régi anód menetét és hosszát is mérd le: az újnak ugyanabba a menetes furatba kell illeszkednie, és a teljes hosszának el kell férnie a tartályban – erővel nem szabad beszorítani.
Az anód állapotát a bojler vízkőtelenítésekor érdemes megnézni. Ha a rúd erősen megfogyott, lyukacsos lett, vagy vastag vízkőkéreg ül rajta, cseréld le: ez fogyóalkatrész, és csak addig véd, amíg van miből fogynia.
| Alkatrész | Magnéziumanód (áldozati anód) |
| Készülékfajta | Bojler, vízmelegítő, kazán |
| Átmérő | 16 mm |
| Hossz | 210 mm |
| Menet | M4 × 10 mm |
| Anyag | Magnézium |
