A vízmelegítő tartályában a meleg víz és a benne oldott oxigén szüntelenül korrózióra készteti a fémet. A magnéziumanód ebben a folyamatban önként áll az első sorba: a tartály acélja előtt kezd oldódni, így a belső védőréteg pórusainál sem a fal rozsdásodik. Az elvékonyodás tehát a munka jele – minél többet fogyott, annál többet vállalt át a tartály helyett.
Ennél a darabnál a magnéziumrúd 21,3 mm vastag és 300 mm hosszú, a tartályba M8-as, 10 mm hosszú menettel csavarható. A hosszú rúd csak akkor tehető be, ha ütközés nélkül elfér: az elfogyott régi anódnál is megmarad az acélmag, és annak hossza megmutatja, mekkora rúd fér a helyére. A menetfuratot is ellenőrizd, mert M5-ös vagy M6-os furatba ez a darab nem illik.
Az anód állapota nem találgatás kérdése: a tartály leürítése után kicsavarva ránézésre eldől. Ha a rúdból szivacsos, lyukacsos maradék lett, vagy hosszan kilátszik belőle a csupasz acélmag, ez az új darab kerülhet a helyére; ha még vastag és egyenletes, visszacsavarható. A barnás, rozsdás árnyalatú melegvíz jelzés arra, hogy ezt az ellenőrzést ne halogasd.
| Alkatrész | Magnéziumanód (védőanód) |
| Készülékfajta | Bojler, vízmelegítő, kazán |
| Anyag | Magnézium |
| Rúdátmérő | 21,3 mm |
| Rúdhossz | 300 mm |
| Menet | M8 × 10 mm |
